Japán most is a világ harmadik gazdasági hatalma az USA és Kína után, több ezer éves civilizációja, teljesítménye és szervezettsége máig tiszteletet parancsol. De az évtizedek óta tartó gazdasági pangás, a demográfiai krízis és a növekvő regionális feszültségek árnyékot vetnek az épp új császári korszakot kezdő hatalomra.
Most százötven éve, 1869-ben az Osztrák–Magyar Monarchia keretein belül Magyarország hivatalosan is diplomáciai kapcsolatba lépett egy másik, újonnan a világpolitika színpadára kerülő monarchiával: Japánnal. A távolkeleti szigetország mindössze egy évvel korábban nyitotta meg kapuit a Nyugat előtt. A magyar–japán jó kapcsolat – diplomáciai, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt – azóta is mindig magától értetődött. Az idei évforduló csúcspontja Kako japán császári hercegnő mostani budapesti – élete első hivatalos külföldi – látogatása.
2019 egyébként is a jelentős események éve a nemzet egységét és folytonosságát szimbolizáló, örökös japán uralkodócsaládban. Kétszáz éve először fordult elő, hogy egy császár lemondjon a trónjáról: Akihito harminc év után, egészségi állapotának meggyengülése miatt döntött úgy, hogy a Krizantémtrónt átadja idősebb fiának, Naruhitónak.
DEMOGRÁFIAI VÁLSÁG
A szigetországnak nagyon is szüksége van az összetartó szimbólumokra. A társadalom számos nehézséggel küzd, ilyen például az elöregedés. 2017-ben a japán népesség több mint 27 százaléka volt hatvanöt év fölötti, s ez a szám folyamatosan, meredeken emelkedik. A jelenség azért is gyorsul, mert nagyon kevés gyerek születik: a tizennégy év alattiak száma nem éri el az összlakosság 13 százalékát sem.
Hszi Csin-ping először maradt távol egy BRICS-csúcstalálkozótól – ráadásul épp akkor, amikor India látványosan rivaldafénybe került Brazíliában. A kínai elnök távolmaradása nemcsak Peking belső válságaira, hanem a BRICS eróziójára is utalhat, miközben Lula és Modi gesztusai új geopolitikai egyensúly kezdeteit jelezhetik – akár Washington örömére.
Az orosz külügyminisztérium közlése szerint a találkozón Szergej Lavrov „érdemi és őszinte eszmecserét folytatott” Ukrajna, Irán és Szíria helyzetéről Marco Rubióval.
Az amerikai elnök erős mondataira érdemes figyelni, mert az üzenet legtöbbször fontosabb, mint a tett.
Johann Wadephul nagyon nem örült a látottaknak.
Oroszország Kína segítségével már most megháromszorozta a 2025-re tervezett dróngyártási volumenét.
Különösen rosszkor és különösen rossz helyen pusztított az árvíz.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
